Csak utazni akartam, érkezni soha.
Csak aludni akartam. Álmodni nem.
Mikor indultam volna, már nem volt hova.
/tudtam, nem találom meg sosem/

Csak nézni akartalak, mint némán élő.
Mikor szólni akartam, elmaradt a hang.
Mikor futni akartam, már nem volt levegő.
/leestem egy ágról, mint szárnyatört galamb/

Csak élni akartam, hazudni nem.
Csak őszintén akartam, de belefáradtam.
Mikor neked hazudtam elmaradt a könny.
/Mikor nélküled álmodtam, mindig hazudtam/

Csak élni akartam, utazva, lebegve.
Csak nézni akartam, először némán,
- s volt - Mikor nevetve.

Csak álmodni akartam, aludni nem.
Ébredve jöttem rá,
Álom nincs, néküled... Sosem.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.