nem tudom, hogy elfelejtettem már, hogy kell az ilyet játszani, vagy talán soha nem tanultam meg.

Ma beszélgettem egy gyerekkori barátommal, aki azóta is folyton követheti, hogy mi van velem.meséltem neki, hogy örülök, hogy most úgy érzem, hogy én mégis csak az vagyok ami inkább reál, de hogy azért mégis mindig kettős személyiség voltam. Humán is, reál is.erre helyesen…

képeket nézek. csukott szemmel sokkal boldogabbnak tűnök. nem merek a kamerába nézni, túl sok mindent kell eltitkolni.lefelé nézni mindig könnyebb. és nem azért, mert nem vagyok őszinte.

Az Vörös István: Innenvilág.Ma ezt olvastam, várakozás közben, aztán hazajöttem, és azon gondolkodom, hogy határ, távolság, nyelv, vagy nem tudom mi hat, de innen tényleg más a világ. Semmivel sem jobb egyébként. De most védelemnek érzem a távolságot, de félek, hogy ez…

lassan változnak a félelmeim, nem múlnak el, de enyhülnek. most már azért minden jobb. nem félek annyira ha sötét van - bár néha még... de le fogom győzni. tudom

nem tudom, hogy mitől félek most a legjobban, de az biztos, hogy nem értem, okkal történnek e a dolgok, vagy csak véletlenül.nehéz megmondani, hogy nagyon szerencsés vagyok, vagy szerencsétlen, amiatt, amik volt(van), de az biztos, hogy nehéz elaludni, mert reggelre még mindig…