Nézd, ősz van, köd van, álom és hideg. bentről nézve is.pakolom a könyveket, leesik a tiéd. nem változik semmi. az ízlésed még a régi. nem történik semmi. nem. azt hiszem lemondok ma mindent. nincs hova indulni, ha nincs kivel.
nemsokára mindenhol Pilinszky lesz. már most is. már sokfelé. de nem baj, csak én - én nem tudok most erre figyelni. megtehetném és mégsem teszemegyszerűen semmi sincs. csak törlöm magam után a betűket.
fordítva van rajtam a nadrág. véletlen volt. de nem bánom. megnyugtató, hogy legalább kép nem készül rólunk
lehet, hogy nem normális, de vannak éjszakák, amikor félek, amikor nem nyugtat a hangod a telefonban, amikor egyedül vagyok, és egy-egy könyv mellett alszom el. ki tudja, könyvekkel aludni talán furcsa lehet, mégis ez az egyetlen megoldás arra, hogy ne féljek.
vannak dolgok, amikről azt hittem, soha nem beszélünk majd... soha nem kell szóba hoznom, elfelejthetem azt is, hogy létezett.vannak dolgaim, amiknek létezéséről nem szeretnék tudomást venni, mert az emlékek fájnak, és álmaimban még minden a régi. legalább nem kell…