vannak dolgok, amikről azt hittem, soha nem beszélünk majd... soha nem kell szóba hoznom, elfelejthetem azt is, hogy létezett.

vannak dolgaim, amiknek létezéséről nem szeretnék tudomást venni, mert az emlékek fájnak, és álmaimban még minden a régi. legalább nem kell szégyellnem magam. mert nem tehetek semmiről, mégis gyűlölöm az egészet, és ne, ne mondd azt, hogy nem szerettem eléggé.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.