Ma beszélgettem egy gyerekkori barátommal, aki azóta is folyton követheti, hogy mi van velem.

meséltem neki, hogy örülök, hogy most úgy érzem, hogy én mégis csak az vagyok ami inkább reál, de hogy azért mégis mindig kettős személyiség voltam. Humán is, reál is.

erre helyesen felkiáltott, hogy "kettős személyiség? Mindig többes... "

Érdekes, hogy ezt mások már rég tudták, mikor én még csak most jövök rá, hogy mindkettőben otthon vagyok. Csak attól félek, hogy majd el kell döntenem melyikben jobban. Mert félek, ha két félből állsz, az egyikből több van. S akkor vagy rosszul döntök most, vagy abbafogom hagyni az írást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.