tényleg nem jó, amikor túl sok időm van. ülök, és azon gondolkodom, hogy mit kéne kezdenem a mindennel ami most van.

néha azt érzem, hogy nem akarom megismerni az embereket, és ez nem a barátaimra, ismerőseimre vonatkozik, ez a pszichológiára vonatkozik, ahol elemezgetni lehet, és kell, és én inkább megvárnám, míg elmondják. most is van bennem egy rész amit vonz, akit érdekel, de azt hiszem nem eléggé.

és pest is olyan, hogy várom, és mennék és nem tudom, hogy szegeddel van e bajom, vagy a világgal, vagy magammal vagy egyikkel sem, csak túl monoton és kilátástalan az éjjel-nappal biológia májusig...

szóval túl sok minden zajlik, miközben kívülről nézve nem történik semmi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.