amikor annyira olvasom Krusovszkyt, hogy a tévé tényleg csak indokolatlan villogás mellettem, hogy répát eszem, de egy egy mondatnál még rágni is elfelejtek. hogy hajnali egy van és tanulnom kéne, vagy aludni, mindent csak nem ezt, most nem ezt és mégis ez az egyetlen ami nyitva tartja a szemem, amit befogad az agyam és amit nem csak érteni, hanem érezni is vélek. régvolt már ilyen. tudom hogy sokan vannak valahogy így vele, hogy tudják, ő tényleg jó. de nekem mégis újszerű ez az érzés, legalábbis ilyen mértékben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.