A képen két szék van, és egy gyerek.
- háttal ül, emiatt -
sokáig nem tudtam melyikünk lehet az,
aztán rájöttem, csak te lehetsz,
mert én már akkor is fáztam.

soha nem volt nyitott cipőm 

Egyedül maradsz ebben a versben,
pedig én írom, de rólam már nem szól.
Mintha tárgyvers lenne,
úgy beszélek majd rólad
-ez csak bevezetés -
így van benne érzelem,
de mindjárt elkezdem.
Poraimat kifújta belőled a szél,
Egy hamutál üresen közhely.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.