Arra gondoltam, itt kéne maradnom,
így, mozdulatlanul, ahogy most is.
De elaludni nem.
Csak ülni és várni, hátha jön valami szél
és idefújja azt, amit elfelejtettem.
Elviszi a leveleket lábnyomaidról.

akkor tudnám, merre kell indulnom

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.