Ez az egész, bentről olyannak tűnt, mint a legmelegebb nyári napok egyike. Arra ébredtem, hogy arcomba tűz a nap, te pedig az ágy szélén ülsz, ujjaiddal játszol. Tényleg minden ugyanaz. A szoba meleg. Felveszek egy inget és kávét főznék, de nyitvahagytad a konyhaablakot. Amint a csempéhez ért az talpam visszaugrottam. Szitkozódva öltözni kezdtem, és miközben becsaptam az ablakot,azon gondolkodtam, hogy vajon mennyi idő alatt melegszik fel úgy, hogy ingben főzhessek. Ne kelljen felöltözni.
A kávé kész, visszamegyek, és gyerek módjára beletekeredem a takaróba. lábaimat egészen felhúzom, oldalra billentett fejjel figyelem, hogy fúj kinn a szél. nincsenek levelek a fán. Ez eddig nem tűnt fel. Nem akarok felébredni a semmittevésből. Becsapott a napsütés megint. Becsaptál a napsütéssel. Elásítom a napot, és behunyom a szemem.
Nyugodtan fogok aludni.

Betakarsz, és kimész a konyhába - hátha felmelegíted.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.