*mint akit szárny emel*
2011.01.31. 22:56
A Tiszaparti fák, olyanok ma, mint a hegyek.
De az is lehet, hogy csak én vagyok megint, ennyire beteg.
Fehérek a lombok, s mindent tükröz a víz.
Csukott szemmel is látok mindent, s érzek minden ízt.
Ez megint csak egy elképzelt világ,
Egy bolond hite, amit rajta kívül senki nem imád...
tényleg, mint a hegyek. érdekes volt. szép, csendes és borzongató. nem baj, ha hideg van. de legyen még ilyen...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.