Mese ez is, csak más Idő kell hozzá, hogy megértsd. Ha van egy békád, egy idő után jönnie kell majd egy rókának is. Nem feltétlenül kell megszelídítened. Lehet, hogy róka ő fog megszelídíteni téged. Bonyolult, tudom, de így van. Majd megtanulod. Megtapasztalod. Az ember lánya…

próbálom... mintha továbbírnék egy történetet...de ez már nemigen működik nálunk.te elköszönőben visszanézve.míg én tükörben bámulom magam.letörlöd a könnyeimet.elmosolyodsz. neked tetszik.én egyedül maradok.nekem minden,neked semmi.Most jó lenne veled…

 Azt mondtad, neked nem kell művész barátnő. Soha többet. És tessék. Most itt van.Most nem mered azt mondani, hogy én nem vagyok művész – pedig igazad lenne - de félted az önbecsülésem.Hálás vagyok érte, mert tényleg hiszek valamit magamról, pedig csak nem értenek…

"Volt már jobb. Vagy lesz. És kit érdekel bármilyen ünnep. Bármilyen száj. Én is felejtelek, de tudom minden fal mögött te vagy. Hogy arcot kéne mosnom. A tiédet. Csak süt a nap, vakít, üldögélek. Semmit sem értek. Mint aki tenger mellett alszik el, és egy sólepárló…