próbálom... mintha továbbírnék egy történetet...

de ez már nemigen működik nálunk.
te elköszönőben visszanézve.
míg én tükörben bámulom magam.
letörlöd a könnyeimet.
elmosolyodsz.
neked tetszik.
én egyedül maradok.

nekem minden,
neked semmi.
Most jó lenne veled lenni.
csendesen.
egetbámulva, éjjeli csillaglesen.

(nem kell szólnod.
nem kell figyelned.
még lélegezned sem.
csak érezzem a közelséged.)

már nem is tudom a neved.
soha nem az volt a lényeg.
most mégis,
hiányzik a lényed.

üres. füstös hajnal van megint.
ma nem látszottak a csillagok.
megmondom neked őszintén.
nélküled is bolond vagyok.

csak épp nem ez kell.
talán inkább a boldog.
azt hittem az lesz.
de nevetve jobb volt.

nem hiányzol már.
egyszerű a képlet.
ha nem létezel,
nem vagyok egész,
inkább csak enyészet...
 

*de akkorsem hiányzol. nem nem nem nem nem nem nem. nemteheted.*

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.