Mindig próbáltál nem olyan lenni mint az ő. meg nem történtté tenni a múltad. nem hasonlítani rá, elfelejteni a képet ami róla megmaradt.

és most megint vagy. egy padon ülve, mikor már hajnali egy van. iszol, és csak nevetsz. megkínálsz, és azt mondod, hogy minden más, láthatom. nem olyan, mint eddig, mert most éjszaka van. és éjszaka lehet.

aztán másnap, ha visszagondolsz, akkor azt mondod, hogy az már a múlt, és, hogy holnaptól - mert a ma már úgyis veszve van - holnaptól minden más lesz.

közben már előre görcsben a gyomrod - mert tudod, hogy valami nincs rendben. hogy nem lesz rendben.

mert neked, eddig még sosem sikerült semmi.

még kibékülni se' tudtál a múltaddal. nemhogy, bármit újrakezdeni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.