Megint olvasom, hogy ő mit gondol és érez, és mosolygok azon, hogy mennyi gondolatát beelőztem. Ez hülyeség tudom, de így, van, amit én megéltem nyáron, egyedül, munka közben, azt átéli, átgondolja most ő is. persze többletekkel és hiányokkal.
A felmerülő kérdések, meg amúgy is, időszakonként, meg emberenként ugyanazok, még ha mi nem is vagyunk ugyanazok.
mindenesetre megmondanám, neki. hogy szia. hellószia. igen pont ugyanezt éreztem. és azóta, is, és hogy vigyázz, mert én szeretem aztaki most. és te ne változz, ahogy én tettem. mert nem kell. vagy talán közöm sincs hozzá, hogy változol e.
de szólnék neki.
ezt meg csak azért írom most. mert jobb dolgom sincs. mint ülni.
talán lenne, álni, ölni, meg halni.
mindenre személy is van. de most nem tudok mást. csak írni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.