Esik az eső,
ráuntam már Godot-ra várni.
mögöttem egy fiú álmodik.
Ha felébred, mellémül,
megígérte.
Ha felébred megkérdezem,
merre tart.
Ha felébred,
lesz értelme beszélni.
Nem csak esőt nézek.
Nem csak ülök,
nem csak írok,
vagy hallgatom ezt
az ütemes zakatolást,
amikor bennem még
semmi sincs ennyire a helyén.

ahogyan kinn, a talpfák sorai.

ha felébred...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.