ma sokat sétáltam.

már hajnalban is.

egy busz elment. egy emberrel kevesebb. egy villamosról lemaradtam.

elsírtam az összes pézsém.

a szemüvegemről nem tudom letörölni a szombati könnycseppeket, mindig próbálom de marad rajta.

nem szeretek emlékezni rá.

aludni kéne *erről majd később*

nem tudom mi lesz velem. ma.

süt a nap.

az arcom mégis vizes.

rosszat álmodtam.

Rájöttem miért élek még. de ezt is. mint minden mást. lehet később...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.