Egész nap nem csinálok semmit,
csak várom, hogy hívjanak,
mintha valami olcsó kurva lennék,
valahol a város szélén,
- egy ilyenről olvastam tegnap valahol-
aki szerelmes az egyik kuncsaftjába,
konkrétan beléd,
és a hívásodra vár.
A telefon minden csörrenésénél
remélem, hogy te vagy,
hogy nem ijedtél meg a vallomástól,
hogy nem mész máshoz,
de mindig tudom, hogy nem te leszel.
Órabérért dolgozom,
belebetegedtem a hiányodba,
így jobbára csak addig birom,
amíg össze nem jön egy doboz cigire,
amit szívok hazáig, ahol
aztán mély álomba merülök...
Lázasan cikáznak a képek arról,
hogy milyen lenne, lehetne most,
ha itt lennél...
Másnap, mikor megint hívásra várok,
elszívok még néhány szálat,
mintha attól jobb lenne,
pedig semmit se segít,
aztán visszasüllyedek abba a közönybe,
amiben élek, amióta nem vagy velem.
nekem...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.