páratlan. igen. határozottan. és nem is csak ez az egy.

egy gondolat viszont még maradt mára.

megpróbáltam azt írni, hogy az élet szép, de nehéz lenne őszintén. inkább csak annyi, hogy ma mikor összeestem, mosolyogva tértem magamhoz. jó volt az a néhány pillanat amíg nem tudtam magamról, és a körülöttem lévő világból.

a fejem szerencsére nem ütöttem be. így talán azt is mondhatom, hogy megérte.

de azóta szürkelett a nap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.