hátakkor a kmv-s nyertes versek. (amiket már lehetett látni, de akkor most ciklusba rendezve, ahogy a Gyula mondta:))
2010.05.29. 14:30
1. Megmart kétségek
Nézem a harapásnyomot
te őrült vagy.
Mondd ez mire volt jó?
Csak egy csomó ócska kérdést vet fel,
úgy hogy itt se vagy.
Már két napja, hogy megmartál
és azóta hírt sem adsz magadról.
Őrült vagy, és engem is azzá teszel,
hallgatsz,
nem jelentkezel.
Nem mondom, hogy eszembe se jutsz,
mert nem csak a harapásnyom emlékeztet rád.
Mégis.
A kéken fénylő mindennapok lila ködétől
nem látok mást, csak a közelgő kérdőjelet
te pedig már másba harapsz.
Ahogy a padon az almádat eszed.
2. Szerelmes vers
Annyira távol vagy,
hogy már érezni vélem
szíved riadt dobogását
kinyújtott ujjaim hegyén.
Beleszédülök.
Te mosolyból s napfényből
vagy összeszűrve.
Kezedért nyúlnék,
de kacagva odébb szökkensz.
Vonz a mámor,
több kell belőled.
Te kellesz teljes valódban.
Utánad nyúltam,
földre zuhantam.
Feltekintek, s nem látlak.
De szuszogásod itt hallik mellettem.
Bokáid remegése…
Ahogy elém tűnsz
tekintetem végigpásztáz.
Lentről, felfele.
Mindig elakad,
szoknyád alatt eltűnő térdkalácsaidnál.
Rózsaszín. Pöttyös.
Elfutottál.
Megfordultam.
Tompa emlékeim között,
még fel-feltűnsz.
S aztán végleg elvesztelek.
Belém vésődött, hogy nem álom voltál,
de már csak annyit érzékelek belőled,
ami maradt, mikor a Nap felé nézek.
Látom a fényt, amit elállsz.
3. Elkoptatott gondolatok
Színes dalra kelő színtelen szíveken lépdelve belehalsz a hangtalan halhatatlanságba.
Szándékosan elkövetett megkönnyebítése, ez, a megkönnyezett mindennapoknak.
A végét várva, végtére is, a végére már úgyis, minden végérvényesen mindegy.
Könnyen lehet, hogy szíven ütött végtelen könnyed kegyetlenséggel.
Könnyen lehet, hogy belehalsz, mielőtt megértenélek.
Frissen kapott szebb holnap reménységével mégsem tűnik helyénvalónak a kétely.
Elkopott gondnak érzett feleslegesen megfakult közhely.
Egy tucat utcán át üldözöd, s elveszni készülsz a rádtelepedő sötétségben.
Nem találod, már magadat sem, várnod nem kell. Többé már nem.
Félő tekintettel feltett kimondhatatlan kérdés utáni csend, ami más.
A mindent belengő kínos téveszményekért, csak ő a hibás.
Az, hogy kérdezik, még nem jelenti azt, hogy létezik.
De nincs benne semmi rossz, ha a gondolatát élvezik.
De mikor elkopik, már nem kell. Jobb híján elveszik.
S ha mások megtalálják, mindegy lesz. Ők úgyis eltévesztik.
4. Vallomás
Vállamon három kiló kétségbeesés.
szürke illatú kételyek fonják be álmom.
csak egy valamit látok,
s fénylő hurkokat rajzolgatok köré,
hogy ne veszítsem szem elől.
nehogy beolvadjon.
de mintha egyre távolodna.
az én hibám,
de mit csináljak?
túl sötét minden.
túl gyáva vagyok.
ahhoz hogy átlépjem a határt.
te ott állsz a vonal mögött,
de alig látlak már a kételyektől.
nem merek megindulni.
lassan halványulsz.
vívódom.
utánad nyúlnék,
de attól félek
hátralépsz.
hogy sok,
vagy kevés vagyok neked.
csak nézem ahogy eltűnsz,
titkos reményeimmel aranyozva.
nem tudom mit sajnálok jobban.
a hitem amit hagytam elveszni,
vagy azt, hogy nem léptem utánad.
kiáltok hátha meghallod.
semmi válasz.
magamban szitkozódom,
s közben tudom hogy mi lett volna a helyes.
persze hogy késő,
de nem érdekel.
vége.
mindegy.
leülök a földre,
és nézem a vörös csíkot.
határ.
de már semmi sincs a másik oldalon,
amiért érdemes lenne átmennem.
felkelek és elindulok.
aztán csak megfordulok,
indulatosan leköpöm és elfutok.
de a hangok,
a hibák
nem hagynak nyugton.
utolérnek ha futok is.
bennem vannak,
nem tudom kizárni őket.
itt sötét van,
a határ túloldalán már világos.
minden más ugyanolyan,
ez pedig csak miattam nem.
a kételyek szürkesége
velem jött,
nem maradt a túloldalon.
de a hitem és a vágyaim
veled maradtak,
s most te viszed a fényt.
fejet hajtok.
szeretlek,
hát legyen tiéd.
5. Pordal
Részegedett kényszerképzetek
kényszeredett részeg élvezet.
álmom zúzza, testem porrá.
porból lészen, minden borrá.
Szándékos részegség,
tévesztett érzetek,
színezik életem,
szánalmas élvezet.
Szándékos őrület,
tűnt remények soka,
bármerre nézek,
nem talállak soha…
6. Üresen állva
Kéken csillogó zöld remények között tűnsz fel,
ezt hogy csinálod?
Játszik veled a fény, vagy te játszol vele.
Nézem, ahogy jössz. Én meg hántolt szotyit eszek,
ami köztisztaság tekintetében igen hasznos,
de nincs benne semmi érdekes.
Sterilizálja az amúgy is üres életemet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Vonalfolyam 2011.08.15. 19:20:54
Emlékszem rád a KMV-ről:), szép volt a 2010-esi. Meg jókat írsz, tetszik.