“A költők nem szégyenkeznek élményeikkel szemben – kizsákmányolják azokat.”
Friedrich Nietzsche

Álmos napok

Föléd hajolok. Ahogy a szádba nézek,
látom a visszafojtott szavak által vágott sebek forradásait.
Nem látok frisset. Mostanában őszintébb lehetsz,
vagy talán már nem érdekel mit érzek.
Kicsit gennyes a torkod, mondom. Közben elfordulok.
Orvoshoz küldenélek, de arra kérsz, inkább főzzek egy teát.
Utálom, hogy azt hiszed, én megoldom a problémáid.
Nem vagyok orvos. Nem is leszek.
C-vitamin sincs itthon. A múltkor neked adtam.
Elmentél, és hánytam. Nem miattad, de gyenge vagyok.
Mostanában nem bírom a hideget sem. Fáj tőle a fejem.
Szia. Hiányzol.
Ha itt vagy legalább nem a saját bajaimmal foglalkozom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.