Képcsend

Nem tudom merre tartok az éjben,
hiába világítottad ki útjaim,
vezetve parkon át, ahol
valaki folyton Istenez könyörög,
kávéházig, ahol kockacukrot tördelve
- csak amíg nem hozzák a kávét -
rájövök, hogy a múltidő elfelejtett jele
vagyok csak a szó végén,
hogy hiába vársz, én már
mással táncolok az éjben,
mert csak te nem vetted észre,
hogy ez egy másik november,
hogy ilyenkor reggel,
még a hajam is más színű.
A te arcodon más az árnyékom.
Van még egy szabad pad,
leülhetsz olvasni, ha végre
észreveszed, hogy a betűk közt
sokkal szebben szól a csend.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.