A kimondatlan dolgokra szánt időtrégi történetekkel töltöttük ki,üres szavakkal díszítettük fel a szobát,amik még ma is belengik,még úgy is, hogy nem vagy itt.Mióta nem hiányzol,unalmasabbá vált az életem.Napirendemből hiányzik a sírás,az emberek már nem aggódnak…

örülök, hogy nem változol, mert mindennap másképp szeretlek, ez a kettő összeegyeztethetetlen

 "S talán nincs is többé pihenés... A vérem, az idegeim, a szívem megteltek vele - összekapcsolódtak vele... s még nem szakadt el semmi... Nem lehet tőle"/Füst Milán: Nevetők/