Ahogy reggel kifésültem a hajamból a csomókat, kifésültem a tegnap este minden emlékét is. A te emlékedet. Aztán lementem sétálni és bejártam azokat az utakat, amiket tegnap együtt... Visszafelé mentem, és így lépésenként töröltem ki mindent. Egy másik úton jöttem haza. Az iskola mellé felfestettek egy vonalat A kezdés, az újrakezdés rajtvonalát. Világítottak fehér betűi az eső áztatta aszfalton. Ráléptem, és csak remélni tudom, hogy akkor kezdtem újra mindent.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.