Nem történik semmi. Nem tudok dönteni, hogy tanuljak, vagy pályázatot írjak - a kedv mindkettőhöz ugyanannyi.

Végre hazajöttem egyébként - már el is felejtettem sok mindent az itthonból. De van, ami ugyanaz. Nagyanyám egy hónapja, is azon gondolkodott, hogy minek érzi ilyen erősen az illatát - naponta, vagy háromszor bejön, hogy "Tudom, mi az..." - persze mindig más. De legalább nem változott meg minden. A káosz, és a könyveim a helyén.

A szív és agy viszont, mintha helyet cserélt volna. Vagy itt hagyott mindkettő. S már csak látni tudok. Rácsodálkozni, kinevetni mindent. De megváltoztatni, amit kellene, nem...

vigyél el innen kicsi eső... / kimbi. tébolyda /

 https://www.youtube.com/watch?v=uvMyEEWcTKQ

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.