Utóvallás

Néha csak úgy, odaadnám
valakinek a nevetésed.
Lassan őrjít meg belülről
az emléked.
Ahogyan nevetsz – most is -
csak másra, és én tudom.
Ez fáj annyira.
Akinek most mesélsz,
annak adnám nevetésed
emlékét, de neki nem kell.
Nem érzi veszélyben magát.
Én sem éreztem, de aztán…
Mindegy.
Történt, ami történt, és én,
azóta nem nevetek.
A boldogságot magaddal vitted.
Egy valamit hagytál csak itt.
Nem felejthetlek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.