Már negyedik napja,
hogy a verőfény utcán jövök haza,
és azóta sem változott semmi.
Beköszöntött az ősz,
A nap eddig se ragyogott
ahogy már nincs mit átgondolnom
lassan unalmassá válik a város,
s azzá válok benne én is.
Üressé, unalmassá, és semmivé.

- Egy szentimentális közhely szeretnék lenni a szádban -

Ahogyan a város,
ahogyan az emberek
szürkülnek lassan,
fakulnak egy képpé,
egy némafilmben.

Nem is tátognak már.
Feladták.
Minden mondanivalójuk
elfogyott.
Gondolataik szürkék,
tekintetük zavaros,
mozdulataik fáradtak,
az életük üres.
Én ebbe a képbe próbálok
beilleszkedni.
Egy hét múlva talán
már én se fogok kitűnni.
Én is szürke leszek.

és örömtelen.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.