Rendet kéne rakni. Mármint itt. Bennem. Mindent a helyére tenni. De már kevés. Már nincs elég idő. Így nem lehet. Szelektálni kéne. Döntés előtt, vagy inkább döntés helyett. Sokkal egyszerűbb lenne.

De engem már nem kell megszelídíteni. Kiábránduló kis herceg. Nem kell se róka, se rózsa. Csak a töviseket irigylem. Kellenének, ha csak négy van, akkor is. A tigrisek ellen. Vagy talán egy taposóaknával lenne a legegyszerűbb. Messze innen.

De mi van, ha nekem nincs bolygóm. Akkor értelmetlen. Akkor nincs hova mennem innen. Még vízzel. Még árrammal sem.

De talán, talán ha te megszelídítenél, egyszerűbb lenne minden. Talán még az oroszlánok után sem vágynék, ott fenn az egekben. Elhinném, hogy jól megvannak ők. És nem beszélnek ki a hátam mögött. Türelmesen kivárják, hogy felérjek. Aztán majd a nyakamba ugranak. Mind a ketten.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.