legyen elég. /*Ha továbbra is esni fog, tán örökké fájni fog.*/
2010.06.21. 21:35
Néha végigfolyik valami az arcom, emlékeztetve arra, hogy igen, valamikor voltak könnyeim, de már kifogytak, már nincs miért. Mert volt kiért.
Annyira elég volt már belőle, hogy annyi mindent megpróbálhatok, és mégsem, és mégis, újra meg újra megteszem, és újra elvesztem. Szívben a vihar. Kinn a villám. Lélekben viadal. S azt mondják, boldog, mert fiatal.
A szív korábban kelt fel reggel. Korában, mint minden más, mint kellett volna. Aztán tudatára ébredt, de nem talált semmit, a szívben. Arra gondolt, hogy elég, hogy végre legyen vége. S azt mondod hogy mindjárt vége, hogy hiányzom, hogy változik, hogy jobb lesz. De én félek. Kérlek. Ne játszd el újra. Kérlek, ne rontsd el újra. Az egészet. Maradjon meg minden. Ahogy jó.
És akkor ha lesznek is könnyek, csak a nevetéstől csordulnak ki. És irányt változtatnak, egy mosollyal megjelent gödröcskében.
akkor vége?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
