kmv, becse, szállás, folyosó, reggel, másnap, közel, távol, szeretem, szerelem, vallomás, a közelben nem volt senki más. két kar, két jel, csuklórakötözött kendő, csuklóra csomózott kötél. közel. odaköt. ideköt. távol...

valahogyígy született. értelme nem tudom. véleményt vár.

-----------------------

Megtépázott,
gyenge lelkű szerelmeim
hada kísér,
ahogy rovom az utcákat,
le és fel.
iszonyú primitív ez a város,
a folytonosan egymásba futó utcákkal,
amik nem vezetnek sehova,
vagy legalább is,
semmi jobb felé.
tökéletesen mindegy minden.
volt, amikor teljesen másképp
láttam az egészet.
de most,
miközben tűnt érzéseim
sorra kísértenek,
már nem tudom értékelni
az egykort,
sőt, a mát sem tudom már,
neked köszönhetően.
valami olyat tettél tönkre bennem,
amire csak célozgattam néha,
hogy létezik.
fojtott hangon,
mámoros reggeleken.
de úgy látszik
semmit nem értettél meg belőle.
vagy talán túl sok mindent,
s ezért tettél tönkre,
valami megfakult vallomással,
hogy így meneküljek,
utcáról-utcára,
saját gondolataim elől.
nem tudom,
visszatérek-e még hozzád.
most már félek tőled,
mert eltörted,
azt az egyet, a szentet,
amit kezedbe adtam,
mert valahol mélyen
úgy éreztem,
téged illet,
aztán megcsalt érzések tömegével
 jöttem el tőled,
és azóta se találom magam,
abban a pocsolyában keresett
arcban.
a tekintetéből meg főleg
nem tudok kiolvasni semmit.
Abból a tükröződő,
tompa fényű csodában,
ami az enyém és mégsem ismerős.
ennyi.
megtépázott,
gyenge lelkű szerelmeim
hada kísért,
ahogy róttam az utcákat
le és fel.
Remélve, hogy valamelyikben megtalálom az életem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.