helló év.

2013.01.17. 21:53

sok mindent kinőttem mostanában.

talán túl sok mindent. egy ideig azt hittem ezt a blogot is - vagy úgy, egyáltalán, az írást - de azt hiszem ezeket még nem sikerült. sőt, sokkal nagyobb szükségem van arra, hogy tisztázzam magammal a dolgaimat, mint azt valaha is el tudtam volna képzelni.

és erre ez, hogy kiírom magamból - akár vázlatban akárhogyan - az egyik legmegfelelőbb hely.

2013.01.15. 03:58

Régóta tervezek írni ide, van egy rakás, félig megírt poszt, vagy, még formálásra szoruló szöveg, amiket végül nem raktam ki.

Pécs van. Meg tél, és vizsgák, és ez olyan szinten reál agyat igényel, hogy legközelebb talán kémiai képletekből írok verset.

Egyébként minden jó? - és mindaz, ami bennem van csak ismét felvetődött kérdés, fáradtság és hiszti, hogy akkor nekem érdemes e írnom. Most csak pakolgatom egymás tetejére a papírlapokat egy sarokban. Némelyiket összegyűröm, némelyiket kitörlöm a gépből, és néha meg inkább meg se szólalok.

szóval leginkább csend van most. gondolkodás. szokásos csaták köztünk.

olyasfélék, amilyenek pár hete hrabal vívott a sejtbiológiával.

pécsről, először

2012.09.17. 00:50

Én is írtam Zolinak! El is vitte a posta!

"Amikor hazaértem, rájöttem, hogy valójában nincs is otthonom. Ami eddig azzá tette, az elmúlt. Most hideg a ház. Rideg. Kapcsolattalan. Szerelmetlen. Az én otthonom már máshol van. Mindig máshol. Ott, ahol Te vagy. Brazíliában, a tengerparton, az utcán, a szobában, a hóban, az út mellett. A mennyországban. A pokolban. Bárhol. Mindenhol. Csak legyél velem."

Amikor ragasztottam le a borítékot, a címzést elmosta néhány könnycsepp, ezért még egyszer kihúztam a nevet: Török.

/részlet: Biciklizéseink Török Zolival - Aaron Blumm/

újra olvasok, újra kezdtem olvasni. új dolgokat is, régi dolgokat is, másoktól is, magamtól is. mindent.

írni is folytatok.

de amikor este van, és késő van, és zenét hallgatok, és csak olvasok, akkor gondolom azt, hogy mennyire jó itt. nem csak gondolom, érzem is.

én nem menekültem egy új városba, talán csak egy kicsit, de inkább csak ide sodródtam. de mégis, menedéket találtam. csendet találtam, és olyan ürességeket, amiket nem vágyom kitölteni.

szeretem, hogy csend van, szeretem, hogy nyugalom van, szeretem, hogy van időm olvasni, van időm gondolkodni, van időm élni.

kicsit félek is, hogy ezt annyira megszokom, hogy nem akarok, majd beengedni ebbe senkit. persze ez nem így lesz. mert nem, olyan vagyok. de ennyire nyugodt, még nem volt soha, semmi.

és bár tökéletesen talál az idézet, azért is tettem ki. meg azért mert szerintem szép. (ezt a szépet nagybetűvel, dőlten, kiemelten mindenhogyan kéne írni, de jó ez így is. csak értsétek) talán van otthon, talán nincs otthon. de az biztos, hogy van, amikor Mindig máshol. Ott, ahol Te vagy. - van. pedig ez valójában nincs is így. csak néha nagyon halkan szól a zene, valahol. nem a szobában, és mégis hallom.

.

2012.06.15. 12:58

kérlek ne hidd el, csak taníts meg repülni

helyzet

2012.05.22. 10:45

Az van, hogy ami kinnvolt, azt lementem piszkozatba, meg úgy magamat is, most egy időre, mert amíg ezt a fenyők-dolgot nem szerkesztem össze a kreatívság arra irányul, főleg, meg még mindig tart a biológiés időszak.
Természetesen ha létezik, hogy van értelme írni, akkor úgyis fogok, csak most kiábrándulás van, mert abban nem hiszek, hogy ez kizárólagosan dolgozós dolog, viszont agy, vagy szív nincs mostanában hozzá.

 

szóval néha lehet rakok ide ki dolgokat. főleg, ha csoda történik. de egyébként, teljesen más van.

2012.05.04. 00:45

a bőrig ázásnál néha nincs is jobb dolog. kimossa azt is, aminek a létezését megfogalmazni se tudnám, de most már nem is kell, mert már nincs. csak nevetés.


háttér

2012.04.30. 10:25

elveszett szemöldök mögül

süti beállítások módosítása